szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Nagy ember lettél - folytatásban elmesélve

Sulyok József, 2008. jún. 19.


Kisvárosi, falusi helyen az emberek ma még erősen számon tartják, ha valaki körükből szerintük sokra vitte az életben. Egyfajta büszkeség keveredik az „én is lehettem volna, ha az életem másképpen alakul”, vagy „jobb tanuló voltam, jobb képességű, de nem volt szerencsém…” irigységgel. Ha ezt az irigységgel kevert figyelmet, tiszteletet kellő alázattal fogadja a valamilyen okból kiemelkedett iskolatárs, kortárs, falubeli, akkor a rokonszenv erősebb lesz. A nagyember lettél, sokkra vitted megjegyzéseket ezért is csínjával illik kezelni. Remélem nekem sikerült.

„Nagy ember” lettél 1. rész

 

Vásárosnaményban szülői házunktól második szomszédban él Gizi néni. Gyermekkorunkban öcsémmel oda jártunk, főleg hogy a hetente megjelenő Képes Újságot, Ország-Világot, és a Füles c. lapban megjelenő folytatásos képregényt olvashassuk. Ennek fejében vigyáztunk és játszottunk a tőlünk jóval fiatalabb fiára, Bandikára. Mivel Gizi néni édesanyámtól fiatalabb volt vagy 10 évvel, ezért jobban tudott kommunikálni velünk. Sokszor segített stiklijeinket elsimítani, büntetésünket elodázni, vagy tompítani. Az 1950-60-as évek nehéz évek voltak faluhelyen ennivaló úgy ahogy, de pénz az kevés volt. A TSZ-ben nem volt havi, rendszeres fizetés. Természetbeli juttatást kaptak édesapámék, negyedévente fizetéselőleget és zárszámadáskor nagyobb összeget, ha egyáltalán nyereséges volt a Termelőszövetkezet.


Ilyen körülmények között is igényeink azért megvoltak. Nagy divat lett az ingkabát és addig könyörögtünk, öcsémmel, míg édesanyánk valahogy kispórolta az árát a kockás, zsebes nyári viseletnek. Feszítettünk is benne a többi fiú előtt. Éppen az ingkabát volt rajtam, amikor a Kraszna töltésen kitört a bandaháború, a mi utcánk a Jókai és a Sport utcabeli fiúk között, a Bolhás nevű Kraszna parti fürdőhely birtoklásáért. A verekedés közben a divatos ingkabátomról valaki leszakította a zsebet és még a varrás mellett is elszakadt az anyag. Féltem, hogy otthon, büntetést kapok, ezért Gizi nénihez mentem panaszra. Ő úgy megvarrta az inget, hogy édesanyám csak mosás utáni vasaláskor vette észre, s kérdezte mi történt, ki varrta meg. A vallatáskor kaptam egy nyaklevest, majd a történet ismeretében megfedte Gizi nénit is. Télen „sikákóztunk (csúszkáltunk) a mai mentőállomás helyén levő kubikgödörben, s a vékony jégen derékig beleszakadtam. Nem mertem hazamenni, egy-két pofon kinézett volna, mert tiltottak a mély gödörtől bennünket, ezért Gizi nénihez mentem be, s egész délután ott ültem a sparhelt mellett kisgatyában, míg a sínadrágom, zoknim és bakancsom meg nem száradt. De nem bántam, mert addig is olvashattam az újságokban megjelent verseket, novellákat, híreket. Szerettük Gizi nénit, azért is, mert sokszor átkiabált, hogy gyertek fiúk enni, kisült a mákos, diós kalács.


Hosszú évek teltek el, míg az utcán találkoztam Gizi nénivel és felnőtt fejjel is nagy örömmel köszöntöttem, majd meglepődve hallottam a kérdést: - Hogy van Józsikám, mi újság van Tiszavasváriban, meg a megyénél?

– Nem értem Gizi néni, mi baj van közöttünk, nem ilyen volt a viszonyunk, hogy magázni tetszik? – kérdeztem.

– Ilyen nagy embert magamfajta szegény asszonynak nem illik már letegezni – válaszolta.

– De, Gizi néni, ha én állítólag olyan nagy ember lettem, az magának is köszönhető, mert abban a szegény világban Gizi néni újságai segítettek tájékozódni, keltették fel érdeklődésemet a világra. Én tartozom hálával – szóltam zavartan.

– Hálával nem tartozol, de annak örülök, hogy így emlékezel a múltra. Szeréna nénéd is sokszor mondta, hogy Jóska olyan, mint volt, nem változott semmit. Igaz szüleid már nem élnek, de jöhetnétek sűrűbben is haza – tért vissza jó félévszázada megszokott stílusához.

– Most nem kell valamit megvarrni? – kérdezte tréfálkozva.
 

Folytatása itt olvasható

 




Hozzászólások (2)

Guest
2009. febr. 06. (4 196 napja)

Köszönöm az elismerést! Természetesen megnézem a véleményeket is, néha késéssel.

Tudom, hogy azért tetszett az írásom, mert otthon Ibrányban téged  is értek  hasonló élmények és tudom, hogy azonosak az reflexeid az enyémekhez.

Üdv. Sulyok József

N F
2009. febr. 05. (4 197 napja)

 

Igen jó irás

A véleményeket néha megnézed?

!



Friss hozzászólások

2020.június 26., péntek / 21:34

Muskátli bimbóban kukac?

2020.június 26., péntek / 21:32

Tiszafa ,50 éves tűlevelei sárgulnak

2020.június 26., péntek / 21:31

Ismeretlen fekete sàrga rovar a viràgodkertben

2020.június 25., csütörtök / 15:26

Profil módosítás - Visszajelzés

2020.június 23., kedd / 07:45

Nyárfa hajtás írtás

2020.június 20., szombat / 13:14

Nem nőnek a birsalma fáim


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia