Növényrandi

Szerző: Sulyok Józsefné Az első írásos feljegyzés a ginzengről, Sen-nung kínai császár nevéhez fűződik. I.e. 2700-ban megjelent „Nélkülözhetetlen gyógynövények” című könyvében már ír a jen-senről, az embergyökérről. Számos utalást találunk rá a későbbiekben is.

  Előzménye: Konyhakerti növények 1. rész, 2. rész, 3. rész A zsályának több faja van, gyógyászati célokra elsősorban az orvosi vagy kerti zsálya és a hegyi zsálya alkalmas. 

A zsázsa, melyet népies nevén salátatormának, vadmustárnak, szépítőfűnek is neveznek, termesztését valószínűleg a Földközi-tenger keleti mellékén, az Asszír Birodalomban és a fáraók Egyiptomában kezdték. Az ókori perzsák, görögök és a rómaiak számára is kedvelt saláta és fűszernövény volt. A rómaiak hozták be Közép-Európába, ahol sokáig inkább kerti dísznövényként szolgált.

A rebarbara (Rheum) őshazája Ázsia pontosabban Tibet környéke. Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg először Angliában, majd Németországban. Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is füvészkertekben dísznövényként tartották. Termesztése és európai elterjedése a XVIII. században kezdődött meg. A rebarbara nem gyümölcs, még akkor sem, ha úgy használjuk fel.

A papaya a dinnyefélék családjába tartozik. Őshazája Közép-Amerika, elsősorban Mexikó és Brazília, de szinte minden trópusi és szubtrópusi országban termesztik.

Az egészséges táplálkozásnál fontos, hogy reggelinkkel megfelelő arányban juttassunk szervezetünkbe vitamint, ásványi anyagokat és nyomelemeket.

Szól a közismert dal, melyben egy igen közkedvelt növény is szerepel. De mi okozza a mandula népszerűségét, hogy dalainkban is megörökítjük? Cikkünkből megtudhatja!  

Az édesgyökér mintegy húsz faja ismeretes. Ezekből gyógyászati célra csak az igazi édesgyökeret (Glycyrrhiza glabra) használjuk, mely mediterrán eredetű. I. e. mintegy kétezer évvel Indiában, Kínában és Babilóniában már ismerték és használták.

Régi kultúrnövény, különösen őshazájában, Kínában tesznek róla korán említést. Új-Zélandon alig több mint egy évszázada termesztik, nevét az ország címerállatáról, a kivi madárról kapta.

Az avokádó őshazája Mexikó. Innen származott el Dél-Amerikába, Peruba, majd Brazíliába. Amikor Hernando Cortez spanyol felfedező leigázta az aztékokat, kertekben termesztett, „körtegyümölcsű” fákat figyelhetett meg. 1541-ben, amikor Cortez hazatért, számos növényfajt hozott magával, többek között az avokádót is.

Kenyérbélvirág, gyűrűvirágnak is nevezik is nevezik, ezt a fészekvirágúak családjába tartozó, gyógy- és ipari növényként is termesztett egyéves kerti növényt.  

A hajdina - Fagopyrum esculentum - őshazája Közép-Ázsia, pontosabban a Himalája környéke. Termesztését a 10. század tájékán Kínában kezdték. A mongolok vándorlása nyomán jutott el India északi részére, majd Oroszországon keresztül Európába. Franciaországból 1597-ben került át Amerikába.

A házi len, a lenfélék közel kétszáz fajt magába foglaló családjának legismertebb tagjai. Egy részét a lenrost, más részét a lenolaj kinyerése céljából nemesítették. Ismerkedjünk meg  a lenamg valóban különleges és gyógyító hatásával!

A szezámmagot egyesek a Szunda-szigetekről, míg mások Indiából származtatják. Az ókori Keleten terjedt el először, mintegy 5000 évvel ezelőtt, ahol a hindu mitológia szerint a Jama istenség által megáldott mag a halhatatlanság szimbólumává vált.

Sokunk számára ismeretlenül cseng ez a név: mángold. Érdemes lenne egy kis figyelmet szentelni e növénynek, mert nagyon kedvező élettani hatásai vannak, s ízben is felveszi a versenyt a többi zöldséggel és salátanövénnyel.

A lencse ősrégi táplálékunk. Erre utal, hogy sok bronz- és vaskori maglelete került napvilágra. Így megtalálták már az első „lakótelepen” is, a neolit kori svájci cölöpépítményeken, de van számos, ebből a korból származó hazai lelet is.

Már az ókori egyiptomi feljegyzések is tanúskodnak arról, hogy az aloé nedvét és különböző formában elkészített változatát egyaránt használták gyógyászati és szépségápolási célokra.  

A mák őshazája Perzsia és a Földközi-tenger keleti partvidéke. I.e. mintegy 4000 évvel a sumerok „az öröm növényeként” emlegették.    

Ki tudná elképzelni az ünnepi és karácsonyi készülődést fahéjillat nélkül? A süteményeket finomabbá, a kompótokat befőtteket ízesebbé varázsolja, de még az egyszerű tejberizst is feldobja egy csipetnyi ebből az aromás fűszerből. A fagyos téli napokon kortyolgatott, szívet-lelket melengető forralt bor is fahéjtól illatozóan az igazi. De mi teszi ilyen különlegessé ezt a fűszert?                       

Saját tapasztalat alapján is mondom, hogy talán túl keveset tudunk erről a gyümölcsről. Oszlassuk el a ködfátyolt és ismerjük meg ezt a növényt, amely már csak a virága szépsége miatt is érdeklődésünkre tarthat számot!