Ősi gyümölcseink 2.

Scheftsik Tamás, 2012. febr. 21.

Ahogyan azt már említettük, sok olyan magyar gyümölcsről tudunk, melyeket a piacokon elvétve, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni, illetve melyekről szinte teljesen elfeledkeztünk. Pedig vitamintartalmuk és szívósságuk érdemessé teszi őket arra, hogy tüzetesebben is foglalkozzunk velük, vagy akár a kertben is neveljünk belőlük egyet-kettőt.

Cserjék, félcserjék fácskák

Vannak olyan gyümölcseink, melyeket mindenki jól ismer és fogyaszt is, de nincs tisztában azzal, hogy létezik őshonos változata, mely ízben sem marad le világhódító rokonától, sőt!
Ilyen például a hamvas szeder, mely a hazai erdők ismert lakója, gyümölcsének íze pedig felveszi a versenyt a csemege változattal is. Igaz annál valamivel kisebb, de ellenállóbb a környezeti ártalmakkal szemben.

Szintén fontos szerepet töltött be déd, ük és szépapáink életében a vadmálna. Bár üdítőként találkozhatunk vele ma is, maga a növény elfeledett szerepbe van kényszerítve. Magas vitamintartalma és széles felhasználhatósága miatt volt kedvelt. A házi berkenye és a homoktövis két olyan növényünk, melyeknek gyümölcse rengeteg elengedhetetlen ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, ám mert nyersen nem éppen ízletesek, lassan elfelejtettük őket. Pedig nem kéne, mert gyógyhatásuk mellett mártásnak és lekvárnak is kitűnően használhatóak.

Akárcsak a fekete bodza. Ezt a növényt a legtöbben ismerik, a virágát sokszor előszeretettel gyűjtik is, hiszen nagyon finom szörp készíthető belőle. A termését azonban szinte mindig a növényen felejtik. Pedig szörp, leves, savanyúság és ecet is készíthető belőle. Régebben nagy megtiszteltetés volt, ha a bodzából készült pálinkával kínáltak valakit. Borzasztóan drága mulatság volt ez a fajta alkohol, rengeteg munkát igényelt egy kisebb mennyiségnek az előállítása. Hogy mért foglalkoztak vele mégis? Régebben a patikusok is nagy figyelmet szenteltek neki, ugyanis a bodzapálinka rozmaringgal vegyítve és reggel egy gyűszűnyi mennyiségben fogyasztva szívgyógyszerként funkcionált.

Bokrok

Az erdőkben sétálgatva az egyik legfinomabb csemege, amibe belebotolhatunk az a szamóca. Ez a gyümölcs kisebb, mint a termesztett eprek, ám ízvilágban kicsit sem marad el azok mögött, egyeseket pedig minden ellenszavazat nélkül utasít maga mögé. Ellenálló és apró virágai gyönyörű díszei lehetnek a kertünknek.

Nagyanyáink másik nagy kedvence az egres vagy köszméte. 60 évvel ezelőtt szinte minden kertben megtalálható volt, napjainkra azonban csak kevés helyen maradt meg számottevő mennyiségben. Az eredeti, bokros formációt is lassan felváltotta a fácskára oltás, mivel a betegségeknek így jobban ellenáll. Féléretten szüretelve dzsem, lekvár és kitűnő mártás készíthető belőle, teljesen éretten pedig nyersen fogyasztható, viszont eltarthatósága ilyenkor rövid, hűtőben sem bír többet egy hétnél.

Különlegességek

Egy olyan fa az első szereplőnk, melynek hallatán sokan meglepődnek. Ez a nővény nem más, mint az eperfa. Nevét az áltermései formájáról kapta, de igazából nincs köze a névrokonhoz. Magas széles lombú, így a kertekben előszeretettel ültették, valamint látványos is, ezért sok helyen előfordult. Gyümölcse zamatos, édes, nyersen vagy feldolgozva is kitűnő csemege. Két fajtája is elterjedt volt, a fehér és a fekete, napjainkban inkább a díszváltozatok hódítanak.

Kevesen tudják, hogy a vörösbelű dió egy igazi unikum, kizárólag a Kárpát-medencében volt elterjedt. Különlegessége a gyümölcs húsának színében rejlik, amitől a csemege még kívánatosabban néz ki.