Óvakodj tőle: farkasboroszlán

Sulyok Józsefné, 2015. nov. 12.

A nem várt veszélyt rejtő farkasboroszlán lombhullató, 30-150 cm magas, felálló cserje, vesszős, igen hajlékony ágakkal.

Fiatal ágai sárgásbarna kérgűek, finoman molyhos-szőrűek. Levelei az ágvégeken csomókban állók, lándzsa alakúak. Erős illatú, kárminvörös vagy bíborrózsaszín virágai lombfakadás előtt nyílnak. A szár felső részé, az előző évi lehullott levelek hónaljában 2-3 tagú csomókban ülnek, melyek egy összefüggő füzérben rendeződnek. A borsó nagyságú, korallpiros, fényes csonthéjas bogyók fűzérszerűen a végálló lomblevélcsomók alatt fejlődnek ki.

Termőhelye: erdőszéleken, szurdokokon, törpe-fenyvesekben, patakparti cserjésekben, árnyas lomb és elegyes erdőkben, mély, jó átnedvesedő agyag és vályogtalajokon, a sarkvidékektől 2000 m-ig.

Csaknem egész Európa, a Pireneusoktól a Balkánig, északra Norvégiáig, keletre Szibériáig, a Kaukázusban és Kis-Ázsiában. Nálunk bükkös és bükk-elegyes erdők védett növénye, a Középhegységben és Dunántúlon terjedt el.

A méhek számára az erős illatú kora tavaszi virágok az első táplálékforrást jelentik. A növény erős illata érzékeny személyeknél fejfájást és rosszullétet okozhat. Virága, levele és termése az emlősök számára mérgező, míg a madarak szervezetére nagy mennyiségben sem ártalmas. Ennek következtében a magvak terjesztését ők végzik. A növény minden része, de különösen a kéreg és a bogyók mérgező anyagot tartalmaz. Ezek az anyagok a vese, a központi idegrendszer, a vérkeringés működését gátolják. Már 10-12 bogyó halálos adagot tartalmaz.

Kertekben és parkokban dísznövényként ne ültessük, mert csábítóan szép bogyóit a gyerekek megkóstolhatják. Mérgező hatása miatt a népnyelvben kígyófa, farkasbors, cudarvér vagy ördögcserje néven ismert.

Részben a kertbe való tömeges ültetése, részben a természetes élőhelyek erdőgazdasági átalakítása miatt szükségessé vált az összes őshonos boroszlánfaj teljes védelem alá helyezése.

Kapcsolódó cikk: Csoportban ezért szebbek