Séta az őszi-téli erdőben

Sulyok Józsefné, 2009. nov. 30.

---

A természet ősszel gyönyörű, szabadba csábít csodálatos színeivel, illatával, friss levegővel, és ha nyitott szemmel járunk, bizony számos kincset gyűjthetünk be egy-egy sétánk idején. Hazánkban szinte mindenhol megtalálható a naspolya, a kökény, berkenye és csipkebogyó. Érdemes belőlük hazavinni, mert számos jó hatásukon kívül színesebbé varázsolhatjuk velük étrendünket, ünnepeinket. Készíthetünk belőlük különleges ajándékokat, a fogyasztásra nem alkalmas terméseket, ágakat pedig felhasználhatjuk ünnepi díszítésre.

 

A naspolya - Mespilus germanica

A rózsafélék családjába tartozik. Őshonos Kisázsiában, Dél-Európában és a Kaukázusban. Sokfelé termesztik, de vadon termő fajtája az erdőszéleken található. Szent Hildegard, H. Bock és Dioszkoridész is azt tartották róla, hogy jó a gyomornak, egészséges és beteg ember egyaránt fogyaszthatja.

 

Fája 7-8 m magasra is megnő, május - júniusban virágzik. A termése október – novemberben gyűjthető. A naspolya jó utóérő, íze fanyar, igazán az első fagyok után válik puhává és édessé.

 

Én kipróbáltam, félig érett állapotban leszedve, a szabad levegőn hosszabb ideig eltartható. Ha már beérett, hamar el kell fogyasztani, vagy egy rövid ideig még eltartható a hűtőben.

 

Magas a cseranyag-tartalma, így szájüregi és garatgyulladások kezelésére alkalmasak a készítményei. A népi gyógyászatban a fa kérgét vérzéscsillapításra használták. H. Bock fennmaradt írásaiban szerepel a ma is alkalmazható recept:
„A naspolyát mézben is szokták áztatni, mint a kökényt, így hasznosak nyáron is a hasmenés kezelésére.”

 

A kökény - Prunus spinosa

A szilvák vad rokona, 2-3 m magasra növő, tövises cserje. Szedése eléggé nehézkes a tövises ágai miatt, az ősszel ezt én is megtapasztaltam.

Termése októberre érik be és egész télen gyűjthető. Szent Hildegard, Plínius és Hieronymus Bock is említést tesznek írásaikban a kökényről. Egyértelműen gyógyító hatású növénynek tartják. Köszvényre, kólikára, bélfertőzésre, hasmenésre alkalmazták. Általában mézben, vagy borban áztatták, de gyakran szárított bogyókkal gyógyítottak.

A kökény a kelta fanaptárban is megjelenik, Beltane ünnepének (vagyis a nyár kezdetének) jelképe. Sötét kérge, tüskén szára miatt szerencsétlenséget hozó növénynek tartották.
A kökény termése cseranyagokat, szerves savakat, C-vitamint tartalmaz. A belőle készült lekvár étvágygerjesztő, gyomorerősítő hatású.

 

Recept Tipp!

Szedjünk az erdőben egy kosár kökényt, éjszakára hideg vízben áztassuk, másnap kevés vízben főzzük fel a bogyókat. Utána passzírozzuk át, ettől a zöld konyha enyhe lilába borult.

A kertben lepotyogott almákat szedjük össze, vágjuk kockára, adjuk a kökényhez. Mézzel főzzük sűrűre az egészet. Jó ízű, állagú lekvárt kapunk belőle. Palacsintába töltve a legfinomabb.

 

Gabriele Bickel kökénylikőrje

1,5 kg kökényt egy nagyobb fazékba, vagy 5 l-es üvegbe tesszük. Felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi és egy éjszaka állni hagyjuk. Másnap reggelre a bogyók kipukkannak, így nem kell egyenként megszurkálni. Szórjunk 1.5 kg cukrot a gyümölcsre és hagyjuk újabb éjszakát pihenni. A következő napon adjunk hozzá 3 rúd fahéjat, egy kettévágott vanília-rudat és az egészet öntsük fel száraz ginnel, az üveg pereméig. 5-6 hetes érlelés után szűrjük át. A visszamaradt kökény sültek mellé mártásnak, vagy gyümölcssalátába is felhasználható.
Folytatása: Séta az őszi, téli erdőben 2.

 

Kapcsolódó cikk:
A természet angyali üdvözlete

 

Kapcsolódó rovatok:
Kertészkedés
Hobbi
Könyvek
Fórum

 

Kapcsolódó könyv:
Házi tartósítás, tárolás

 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások