Színpompás örökzöldek?!

Scheftsik Tamás, 2013. jan. 25.

Amikor az ember örökzöldekkel ülteti tele a kertjét, akkor arra gondol, hogy télen is legyen egy kis szín a tájban. De ez egy idő után egy kicsit egyhangú lehet, hiszen amikor színt mondunk, akkor nem csak két árnyalatra, a zöldre és a fehérre gondolunk. Bár tény, hogy legalább nem kell a teljesen, vakítóan fehér kertet néznünk, a természet ennél nagyobb szabadságot teremtett a színek terén.

Fenyők

Ha örökzöld, akkor fenyő, legalábbis legtöbbünknek ez ugrik be. És persze a tűlevelűek minden körülmények között megtartják az eredeti árnyalatukat. De a megnevezés egy kicsit téves, hiszen az örökzöld nem feltétlenül takar egyetlen színt. A legtöbb kertben megtalálható az ezüstfenyő, ami már egy kicsit eltér a „sztereotípiától”. Gyönyörű, nemesfémhez hasonló árnyalata már egy lépcsővel közelebb visz minket a valódi színes kerthez. A zöld mellett nagyon jól mutat a kék, amit prezentálhatunk egy kék nemes jegenyefenyő képében. Ez már nem csak „olyan mintha” -szín, hanem valóban felfedezhető az eltérés.

Hogyha egy kicsit nagynak találnánk a fát, akkor válasszuk inkább a nepáli borókát, amely szintén ebben az árnyalatban tündököl, de sokkal kisebbre nő a jegenyefenyőnél, és jobban is alakítható annál. Meglepő, de a lilás színt is be lehet csempészni a fenyők közé, bár egy kis kompromisszumot kell kötni. A Shikoku jegenyefenyő ugyanis zöld, ám a tobozai megörvendeztetnek minket egy olyan árnyalattal, amit a legmerészebb álmainkban sem reméltünk télvíz idején.

Persze a kék mellett a sárgával is játszhatunk, ha beszerzünk egy aranysárga lombú leylani ciprust, vagy egy szintén aranysárga oszlopos tiszafát. A második lehetőségnél pluszban hozzájutunk a piros bogyókhoz is, tehát a szín kavalkád még teljesebb lesz. Azonban csak óvatosan bánjunk vele, mert az előbbiekkel ellentétben a tiszafa erősen mérgező, így a gyerekeknek is magyarázzuk el, hogy nem szabad hozzányúlni.

Örökzöldek

Ha nem ragaszkodunk a fenyőfélékhez, akkor is találhatunk örökzöldeket szép számmal, ráadásul széles színpalettán. A sárga árnyalataiban pompáznak az aranyfoltos japán kecskerágó levelei, de ez köszön vissza a sárgacirmos japán lonc esetében is, hogy akkor mi a különbség a sárga fenyők és ezek között, a tűlevelektől eltekintve az, hogy ebben az esetben még élettel telibb a hatás, mivel nem az egész felületén tűnik fel az adott szín, hanem csak itt-ott, így feltűnőbbé téve a növényt.

Tökéletes választás lehet az aranytarka törpebambusz, amely egész évben ebben az árnyalatban pompázik, vagy a fehértarka törpebambusz, amely szintén fenséges látvány. Annak ellenére, hogy az árnyalata fehéres, nem olvad bele a hóba, hiszen a kísérő, mélyzöld szín kiemeli onnan. Azoknak, akik kedvelik az apró, élettel teli leveleket, és a kissé bohókás, vidám megjelenést, biztosan nagyon fog tetszeni a tarka levelű mirtuszlonc. Ez a növény is örökzöld, és jól tűri a fagyokat is, valamit szinte azonnal mosolyt csal az ember arcára, ahogyan apró, sárgás, fehéres zöldes levelei előtűnnek a hótakaró alól. Ráadásul nem nő annyira nagyra, és nagyon jól viseli az alakítást is, így olyan vidám formát adhatunk neki, amilyet csak szeretnénk.