Szivárványív

Sulyok József, 2010. jún. 20.

---

Fent az égen, felhők alján,
földre hajló, szép csoda.
Eső után, napsütésben,
pompázó fénykorona.

 

Sugár szőtte tarkaságát,
szemem tükrébe csalom,
ha már tündöklő, kecses ívét
felérni nem tudhatom.

 

Hiába állok lábujjhegyre,
vagy indulok nyomába,
egyre távolabbra látszik,
és pára leng utána.

 

Más sem érte, bújt alatta,
hogy túloldalról nézze,
milyen onnan a szivárvány,
az élményét mesélje.

 

Innen megkapó látvány,
mesés égi alkotás,
birtokolhatatlan szépség,
röpke, csalfa látomás.

 

Talán azért hajlik földre,
mitikusan, kedvesen,
hogy aki akar, gondolatban,
fényhídján átmehessen.

Kapcsolódó rovatok:

Hobbi

Egy kis líra
 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások