Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 1.

Sulyok József, 2008. aug. 28.

Papp Lajos - mindenki Lajó bácsija - 83 éves Tiszavasvári lakos mesél a két világháború közötti tanyasi élet mindennapi valóságáról. A települések körüli urasági tanyák mindegyikét jól ismerte.

A nagyobb lélekszámú tanyák Bűd és Szentmihály határában Kashalom, Függő, Paula-liget, Lóra, Takaros, Kincses, Józsefháza, Forgács, Ilona és Nagytanya voltak. Egy-egy tanyán 10-80 családig terjedt a lakosság létszáma. A családokban átlagosan 5-7 gyerek volt. A tanyákat nagy urasági földterületekben helyezték el, járható földutak mentén, amelyek Bűdre, Szentmihályra vezettek.
A tanyák zárt egységet alkottak, a lakhatást az uraságok tulajdonában lévő ingatlanok biztosították. A lakáskörülmény függött a betöltött munkakörtől, beosztástól. A lakó, gazdasági és kiszolgáló épületek általában azonos logika és beosztás szerint voltak elrendezve, felépítve. A Kashalom tanya - amire Tedej felé ma már csak néhány bokor, fa emlékeztet - elrendezését hozta fel Papp Lajos példának. A tanyán élő gazdatisztnek a cselédházaktól távolabb, teljesen elkülönülve állt a kertes, családi háza.
A dohányosok egy haj alatt (egy fedél alatt), egy hosszú épületben laktak. Szintén egy haj alatt, de jobb körülmények között volt a tanyagazda, kocsis, kertész, főkondás (fiaztató) lakása.
A cselédség négy nagy épületben lakott, egyes, kettes, négyes, ötös pitaros /pitvaros/ lakásban. Ez annyit jelentett, hogy ennyi család járt egy pitarra és használták konyhaként. Ezen kívül mindenkinek egy lakószoba jutott és egy éléskamra. A padlásteret mindenki lakóterülete fölött használhatta, ami napraforgókóróval volt egymástól lekerítve. Nagy elismerés, előrelépés volt, ha valaki egyes, vagy kettes, pitaros házba költözhetett át.

Kashalmon volt egy ásott kiskút, erre járt a családok nagyobb része vízért, míg az istállókhoz közeli nagykútról a jószágok kapták a vizet. Az itatóvályúba gémeskútból, kútágasra szerelt facseberbe húzták fel a rengeteg vizet. Egy facseber víz megtöltött két vedret, vagy akár két vizes-kupát is. Az istállók külön álltak, volt sertés, ló, tehén, juh istálló és a cselédeknek a sertés óljai. A trágyát istállókként külön gyűjtötték, hogy télen kihordhassák az urasági földekre. A cselédség, a részükre fenntartott tehénistállóból kikerülő trágyáért, tehénszámtól függően kapott az uraságtól szalmát. Ezen túl minden héten kaptak egy bárka /fonott oldalú, magasított szekér/ törekes szalmát a tehenek alá alomnak. A tanyákon lakók mind az uraságnál dolgoztak.

A gyerekek naponta több kilométert gyalogolva jártak a tanyasi iskolákba. Csak Paula-ligeten, Józsefházán, Takaroson volt a két világháború között iskola. Papp Lajos társaival Kashalmáról, amint egy öt kilométerre lévő Paula-ligeti iskolába járt. Egy-egy iskolában, összevontan egy-hat osztályban 80-100 gyermek is tanult, a kicsik a nagyobbaktól, a nagyobbak a tanítóúrtól. Mai korban elképzelhetetlen, példanélküli, hogy a Veszprémből Paula-ligetre került Bálintfy Béla a tanításon túl zenélt, (hegedült, tárogatózott, harmonikán, orgonán, citerán játszott) portrét, tájképet festett, áramot fejlesztett szélkelepcével, méhészkedett, a fiatalság körében színdarabot rendezett, dalárdát vezetett, kuglipályát épített, galambot tenyésztett, segített kérvényt írni a lakosságnak és a Szentmihályi Római Katolikus templomban kisegítő orgonistaként szerepelt. Hasonlóan sokoldalú tanítók dolgoztak a másik két tanyasi iskolában is, sok tisztességes embert nevelve a hazának. Mára már nevüket áldozatkész munkájukat belepte a feledés homálya…

Folytatása: Tanyasi élet Bűd és Szentmihály környékén 2. rész

Kapcsolódó rovatok: Hobbi, Kertészkedés

Kapcsolódó cikk: Lakodalmi előkészületek