Templomszeg

Sulyok József, 2010. júl. 29.

---

Megint a Templomszegbe röpített az álmom.
A megélt emléke segít múltamat járnom.
Harangszó hívogat, élmény az útitárs,
ismerősként int a kert végi öreg hárs.

 

Ide látszik Sára, a Vágás, a Kiserdő,
tehéncsordájával a mély, vári legelő.
Utcája kaptatós, zeg-zúgos szép sétány,
fehérlő temploma, tornya,- mint kecses lány -,
int Paszabnak, Halásznak, mutatja az irányt,
hol ringatták elsőnek,a sok-dombos Ibrányt.

 

Itt mindenki rokon, itt minden természetes,
a papkertből köszön rám Tarsoly tiszteletes.
Hermánné hírt hoz, szomszédokkal tárgyal:
mindjárt itt a menet, egy szép ifjú párral.
Szombat van. Esküvőre sorjáznak a népek,
kapunk előtt húzzák, a kint maradt zenészek.

 

A városnak e rész nem szeglete, de magja,
ősiség hírverője, protestáns harangja,
s ha hallgat, hív a csend, a nyugalom, a béke,
Mátyások, Kormányok, Kulcsárok emléke.
Lábuk nyomát látom, hangjuk az agyamban,
múltjuk, sorsuk, létük az enyésző falakban.

 

Suttognak a fenyők, fent a templomkertben,
régi emlékeim szedem számba, szerbe.
Minden vonul sorba, csak állnom kell és várnom,
s valósággá válik a templomszegi álmom.

 

 

---

Facebook Twitter GoogleStartlap

Hozzászólások