szépzöld
Webáruház kiszállítás szünetel szeptember 8 -ig. Köszönjük türelmüket!

Török voltam az Egri csillagokban 4.

Sulyok József, 2013. jan. 18.


Előzménye: Török voltam az Egri csillagokban 3.

Janicsár a kórházban
Olyan forró nyár volt 1968-ban a Nagy-Kevély hegy alatt, hogy a füvet is kiperzselte a Nap heve. Akármerre néztük, a nemrég még zöldellő táj bebarnult. A nagy melegtől és a sok futástól csak mi tikkadtunk ki jobban.
 

Török voltam az Egri csillagokban 4.

Állandóan szomjasak voltunk, s mivel a víztartó fémkulacs még nem volt a középkorban feltalálva, ezért megtiltották, hogy ott fityegjen a török bugyogónkon. Forgatási szünetekben lajtos kocsikkal hoztak ivóvizet, amit hosszú sorban állás után, a szintén felmelegedett török pajzsra engedve ittunk, langyos vízként. A maradékot egyszerűen magunkra öntöttük, hogy kissé felfrissüljünk. A forgatás alatt egyszer kaptunk kellemes, hűvös zuhanyt a vár tövében, amikor a hős egri nők nyakunkba zúdították a kémiailag rotyogtatott, forró szurok imitációt.


Egyik hosszú forgatási szünetben, valamelyik unatkozó katonatársunk kitalálta, hogy Horváth Sanyi és én döntsük el, hogy birkózásban ki a legerősebb a században. Eleinte nem volt kedvünk a nagy melegben, az elsőségért birkózni, de amikor már szinte mindenki követelte, ráálltunk. Egymásnak feszültünk, és abban a pillanatban iszonyatos fájdalom hasított belém, s minden erő kiment belőlem. Ráadásul Horváth Sanyi még jól fölhöz is vágott. Ekkor észlelték a fiúk, hogy bajban vagyok, az ájulás környékez, felállni nem bírok. Ölbe vittek az orvosi sátorba, s fektettek fel a vizsgáló asztalra. Keresték az ügyeletes katonai orvost, de azt nem találták, ugyanis a szokásos reggeli rendelés után a kiszűrt gyengélkedőket az egészségügyi, szállítókocsival elkísérte Honvéd Kórházba.
 

Nagy nehezen végre mégis előkerült egy fiatal tisztnövendék, aki, amikor meglátott kinyúlva az asztalon, kezét tördelve járkált fel s alá, közben fennhangon kérlelt:
- B… meg, b… meg, most meg ne halj már, meg ne halj már!
Mivel letegezett én is visszategeztem:
- Nagy fájdalmaim vannak, csinálj m ár velem valamit! Te vagy az orvos!
- Én nem emberorvos vagyok, hanem állatorvos, csak ide osztottak be felcsernek - jött az ideges válasz.
- Két hét múlva szerelek le, de ha itt halsz meg, az rendkívüli esemény lesz, vizsgálat jön, s így nem szerelhetek le. A gyengélkedős egészségügyi kocsi elment, nincs, ami elvigyen a Honvéd Kórházba - fejezte be pánik beszédét, majd magába roskadva leült egy székre, s tördelte tovább a kezét.


A balesetem futótűzként terjedt a parancsnokok között is, akik azonnal intézkedtek. Szerencsére a rendszeresített, motoros, katonai futárszolgálat még nem vitte el a szokásos napi jelentést a Honvédelmi Minisztériumba. Az oldalkocsiból kiszállíttatták a ”szigorúan titkos” jelentést vivő fegyveres katonát. Ő a hátsó ülésre ült, s engem félájultam beszuszakoltak a helyére, majd elindultunk Pilisborosjenő-Üröm kátyús útjain.


A döcögéstől még nagyobb fájdalmaim lettek. Budán át lassan haladtunk, mert útfelújítás volt. Nem nézhettem jól ki, ahogy borzasan, szakállasan, török ruhában, magamba roskadva ültem az oldalkocsiban. Ahogy araszoltunk előre, a motorvezető és a kísérő fegyveres nevetve kértek, hogy nézzek már oldalra. Egy főút menti buszváróban összegyűlt tömegből többen észrevettek bennünket, és hangosan, rám mutogatva kiabálták: - Nézzék, hippit fogtak, hippit fogtak!


Erre még én is elmosolyodtam. Az úton sokan megcsodálták ápolatlanak tűnő, bukósisak nélküli, dolmányos, életunt figurámat.


Hosszú óráknak tűnt nekem, mire a kórházba értünk. Ott is mindenki kíváncsi volt rám, mert azon az osztályon én voltam az első török janicsár, teljes menetfelszerelésben. Az osztályvezető főorvos elrendelte, hogy adjanak nekem pizsamát, de papucsot ne. Járjak szattyáncsizmában közöttük, mint egy igazi török katona. Ragaszkodott hozzá.


A gyors vizsgálat hamar kiderítette, hogy perforált vakbélgyulladásom van, s míg előkészítettek a műtétre, a főorvos odaült az ágyam szélre, és a magával hozott Képes Újság, Nők Lapja filmforgatásról közölt képeiről kérdezősködött. Látva, hogy nehezemre esik a válasz, megnyugtatott: - Nyugodjon meg katona, itt már jó kezekben van!


Igaza lett. A műtét sikerült, de mire az altatásból felébredtem, eltűnt az ágyam mellől a piros szattyáncsizmám. Reméltem, hogy relikviaként az is legalább olyan jó kezekbe kerülhetett, mint én…Folytatása: Török voltam az Egri csillagokban 5.
 

Kapcsolódó cikk:

Emberszemek a díszdobozban

Beolvasás




Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!


Friss hozzászólások

2020.június 26., péntek / 21:34

Muskátli bimbóban kukac?

2020.június 26., péntek / 21:32

Tiszafa ,50 éves tűlevelei sárgulnak

2020.június 26., péntek / 21:31

Ismeretlen fekete sàrga rovar a viràgodkertben

2020.június 25., csütörtök / 15:26

Profil módosítás - Visszajelzés

2020.június 23., kedd / 07:45

Nyárfa hajtás írtás

2020.június 20., szombat / 13:14

Nem nőnek a birsalma fáim

2020.június 16., kedd / 21:15

Van-e remény, hogy növényem újra kihajtson?


Világszép

Kertbarát magazin

Gmedia