Várjuk a jó időt a fuksziával!
Sulyok Józsefné, 2013. jan. 27.
Különleges, kecses virágaikkal és változatos alakjukkal áprilistól októberig hódítanak a kertekben, erkélyeken. A csüngő hajtásokon függő virágok aprócska csengettyű formái lenyűgözőek. Európában azonban még csak 200 éve ismerik!
Nevét egy német botanikusról kapta - Leonard Fuchs -, de régies elnevezése is ismert: Krisztus vércseppje.
Ez a különleges trópusi növény szinte bárhol megél, ahol elég magas a páratartalom, a talaj enyhén savanyú, humuszos, levegős, jó vízáteresztő képességű. Amennyiben biztosítani tudjuk a fentieket, bátran vállalkozhatunk fukszia nevelésére.
Fontos még, hogy szellős helyen legyen, de ne huzatos és napsütést csak rövid ideig kapjon. Ha túl napos vagy szeles helyen akarjuk nevelni, árnyékolással óvjuk, védjük a töveket. A fukszia különleges virágformáját az összeforrt, és végén felkunkorodó, élénk színű csészelevelek, sziromlevelek változatossága, valamint a porzók és a bibi finom szálacskái alkotják.
Megfelelő ápolása a rendszeres öntözés, tápoldatozás mellett az egyenletes hőmérséklet biztosítását is feltételezi. Különösen zárt helyiségben fontos, hogy a páratartalom magas legyen: naponta kétszer is párásítsunk. Ezután alaposan szellőztessünk, mert a gombabetegségek és a kártevők számára is kedvező párás klíma.
A szerint válasszuk meg a növény formáját, hogy hol akarjuk tartani: erkélyládába, ablakba a kistermetű, felfelé törő növekedésű, félig csüngő és csüngő fajták alkalmasak. A magas törzsű fácskák nagyobb dézsában díszlenek szépen.
Az ültető edények aljára kerüljön mindig vízelvezető réteg (sóder vagy homok), mert a fukszia nagyon érzékeny a pangó vízre.
Párásításhoz mindig lágy vizet (esővíz) használjunk, így a leveleken a virágokra és a cserépre nem ülnek ki a mészfoltok.
A cserép földjére potyogó leveleket, virágokat mindig szedegessük össze, ezzel sok betegséget megelőzhetünk.
Gyakori betegségei kártevői: lisztharmat okozta gombafertőzés, rozsda és szürkepenész gomba, levéltetvek, takácsatkák és üvegházi molytetű.
Dézsában nevelt magas törzsű tácskák tövéhez ültessünk alacsony virágot, pl. lobéliát.
Ha kicsi a helyünk, válasszunk kevesebb, karcsúbb növényeket, kisebb tácskát.
Könnyen lehullajtják leveleiket és bimbóikat a fuksziák, ha nem jutnak elég friss levegőhöz, ezért zárt helyen szellőztessünk gyakran.
Ha kertbe kerülnek a fuksziáink, úgy ültessük őket, hogy ősszel majd könnyen fel tudjuk szedni, mert legtöbbjük nem télálló.
Ha télálló fajtát telepítünk, ültessük 5-6 cm-rel lejjebb a szokásosnál, és mint a rózsatöveket, takarjuk földdel és szalmával, hogy megvédjük a fagytól.
Kapcsolódó cikk:
Balkondivat, a tűzpirostól a vérvörösig
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.december 09., szerda / 19:14