Veréb ének

Gyermekversek...

Úgy szeretnék fecske lenni,
veréb múltamat feledni.
Nem kellene űzve élnem,
földre vetett fészkem néznem.

Villanydróton kecseskednék,
ajtón be, s ki repülnék.
Eresz alá fészket raknék,
fiókákat ott költenék.

Jönnék, mennék, legyet fognék,
szúnyoghadat ritkítanék.
Használnék az egész háznak,
örömére a gazdának.

Ősz jöttére, fiaimmal,
gyülekező társaimmal,
búcsút intenék a tájnak,
elillanó magyar nyárnak.

Elrepülnék Afrikába,
kitelelni forróságban,
találkoznék más madárral,
felérne egy tanulmánnyal.

Ismerkednék ezzel, azzal,
más ízekkel, más magvakkal.
Nyaralhatnék ott, lent délen,
nem reszketnék hóban, dérben.

Mert itthon a kemény telet,
fecske sosem ismerte meg.
Nem tapasztalt vad éhséget,
szél, s fagyjárta hidegséget.

Alig telel itthon madár.
Csendes a kert, bús a határ.
Fázva kérdem: Hűség, szokás,
e ragaszkodó itt maradás?

Fagyot tűrő, meleg házból,
jégvirágos ablakából,
ha gyerek, felnőtt kitekint,
csak engem lát kint, s nekem int.

Mikor tavasz táncát járja,
mindenki a fecskét várja.
Ünneplik az érkezőket,
ezért irigyelem őket.

Csak ülök a rügyes ágon,
nem is lennek a világon.
Nem törődik velem senki,
csiripelhetek én nekik.

Bezzeg, ha fecske csicsereg,
kitódul a gyereksereg,
figyelik a röppenését,
fészekrakó ügyességét.

Rám rikkant egy öreg veréb:
Ne álmodozz ázott legény!
Te csak mindig olyan legyél,
amilyennek megszülettél!

Tedd a dolgod tisztességgel,
sorsod szabta verébséggel.
Hidd el pajtás nemsokára,
meglesz ennek még az ára.

Ne akarj Te fecske lenni,
más országban tekeregni,
mellőzve is itt a helyed,
ne veszítsd el hited, fejed.

Verébnéppé ez az élet,
így alakult, ilyenné lett.
Viselni kell, s majd meglátod,
lesz még ember a barátod!

A képillusztrációt készítette:

Zajácz Lili

Kapcsolósó cikk:

Hozzászólások

Eddig még nem érkezett hozzászólás, legyen Ön az első!

Hozzászólás készítése