Vérfű, az ismeretlen ismerős
Sulyok Józsefné, 2016. febr. 10.
A vérfű vagy más néven csabaíre cakkozott szélű, kerekded levele nélkülözhetetlen összetevője a frankfurti zöldfűszeres mártásoknak.
Friss, enyhén dió ízű uborka aromájával finom fűszere a salátáknak, majonézeknek és a túrókrémeknek. Gyógynövényként enyhíti az emésztési panaszokat, szabályozza az epe, máj és a veseműködést. Enyhe éghajlaton télizöld növény, és a gyümölcsösökben vagy az utak mentén majdnem egész évben gyűjthető.
A kertben a kitartó lágyszárú növény megfelelő kísérője az olyan vadnövényeknek, mint a sóska vagy a repkény. Világos félárnyékban és nedves, agyagos földben aromásabb, mint a napos ágyásban. A zsenge levelek folyamatos hajtása érdekében a piros virágokat el kell távolítani. Júliusban és augusztusban felfüggeszthetjük a szedést, majd virágzás után a levélrózsákat visszavágjuk, és megvárjuk, hogy a növény újrahajtson.
Kapcsolódó cikk: Most alakítsuk ki a melegágyat
Facebook Twitter GoogleStartlap
2020.december 09., szerda / 19:14